Sziasztok emberek! Negro vagyok, 3 hónapos, csíkos-foltos francia bulldog kan kiskutyus.
Ebben az évben, nyáron, a nagy kánikula közepén jöttem a világra, 6 másik testvéremmel együtt. Apukámék már régóta vártak Rám, s képek alapján egyből belém szerettek. Napról napra nézegették a fotóimat, alig várták, hogy a szülőgazdim újabbakat küldjön és hogy végre személyesen is láthassanak.
Eljött a várva várt nap, eljöhettek hozzánk, de még mindent a szemnek, semmit a kéznek felállás volt érvényben. Természetesen imádtak! Készítettek videókat és azt nézegették otthon.
S pár hét múlva vihettek is haza. De csak Apa jött. Azt mondta, megyünk Anyáért az állomásra, Én leszek a szuper meglepi számára. Nagyon fáradt voltam, nem tudtam, ez mit jelent. De, egyszer csak megláttam és megéreztem Őt! Örültem nagyon, vidáman aludtam az ölében.
Az otthoni kutyusok szeretettel fogadtak, főleg a hatalmas Carlos kutya, az amerikai bulldog. Mellette kis törpbulldog – vagy zsebkutya, vagy zsebbulldog, vagy törpe kutya, ahogy éppen Apának és Anyának tetszik – vagyok, de legalább vigyáz rám. Nem úgy, mint a bulldog vaddisznók, akik a lábamnál fogva lerántanak a játszás közben. Azt hiszik olyan erős vagyok mint ők! Hát majd csak az leszek és akkor Én fogom őket a lábuknál fogva elkapni!
Eljött az első éjszakám ideje. Hmm, hm. Mi is legyen? – tanakodtak a kis gazdáim. Még szükségem van közelségre, pihenésre, persze, hogy velük aludtam! De csak arra az első éjszakára, amíg beilleszkedem, utána Mangóval és Chilivel alszom. Persze… Gondolták ők! Még pár napig kényszerítettem őket, hogy velük aludjak! S hogy tudtam kényszeríteni őket? Pontosan így:
Pár nap után, amikor már napközben is többet voltam bulldog barátaimmal, mint Anya ölében, kiköltöztettek hozzájuk. Volt saját plédem, saját kosaram. Nem igazán örültem… De aztán megláttam ennek a bulldogságát is! Mangóci minden kis turpisságra megtanított, Anya pedig rájött, hogy Én egy igazi művész vagyok. Munkásságomat naponta gyakorlom, szorgalmasan, fáradásig. Ha szükségetek lenne segítségre, csak szóljatok nyugodtan, szívesen segítek! A vizes tálban két lábbal állva, másik két bulldog lábacskámmal szökkenve megyek végig a szobán, természetesen közben kaparok is, hogy az esetlegesen még ki nem borult víz fröcsköljön és beterítse a falat. (a gazdáim pont emiatt burkolták az ablak aljáig a szobánkat) Így pedig a tálban lévő pár dl víz több liternek tűnik. Ezt csak tovább tudom fokozni, hogy a még száraz padlón fel és alá járkálok nedves kis tappancsaimmal, hogy biztosan ott is legyen valami kis minta, na és persze víz. Ezek után természetesen azért hisztizek, mert szomjas vagyok, de nincs mit innom.
Ja tényleg, az ivás. Ezt is művészien űzöm. Mivel kicsi vagyok, félek, hogy a nagyok elisszák előlem ami a tálban van, ezért amikor csak meglátom a tálat, belemártom az egész kis pofámat – akkor is, ha nem iszok belőle egy nyeletet sem. Természetes, hogy így is tudok a vizes kis bulldog pofikámmal mintákat rajzolni, akár a párnámon, akár a padlón.
Kint is tudok ám alkotni. Imádom a füvet és az egyik barkát, ami metszés előtt áll, így teljesen földig érnek ágai és levelei. Ez a legjobb móka, futva, nagyon gyorsan megtámadni, cibálni, majd a megszerzett falevél zsákmánnyal tovább rohanni. A füvet pedig szárnyalva tudom tövestől kitépni. Higgyétek el, roppant jól szórakozom! Mondtam Anyának is, hogy próbálja ki nyugodtan, mert nem érti mit élvezek ezen. Áh, nem tudják Ő, mi a jó.
S Mangónak még mennyi mindent köszönhetek! Mindenre megtanított, amit Ő hosszú évek alatt saját magának fejlesztett ki. Például, hogy csináljuk úgy, mint akinek pisi-kaki és akkor Anya kivisz az udvarra. Ott pedig szaladjak, ahogy csak tudok! De Anya ennek sem szokott örülni, főleg, amikor szakadó esőben csinálom ezt. Nem értem… Állítólag szereti a vizet, akkor miért nem lehetünk esőben is kint? Beszéljetek vele, légy szíves! Semmilyen jó mókát nem akar nekem megengedni!
Nyüszögni is tudok, ezt is Mangó tanította. Ja, s az ajtót kaparászni, aminek hangja is van. Apa is ideges szokott lenni ettől a hangtól. Pedig nagyon hatásos!
Igen, jól értitek, Mangó igazi bulldog barát! Chili mellett én vagyok a legjobb bulldog társa. Annyira várom, hogy mire fog még megtanítani engem! Ha Ti is kíváncsiak vagytok, elmesélem majd Nektek!
