Sziasztok, Centike vagyok, a nyuszifül válogatott legkisebbjeként született Avocado poronty. Elmesélem Nektek, milyen különleges tulajdonságokkal és képességekkel élem bulldog mindennapjaimat, én a foltos francia bulldog kanocska.
Először is, az, hogy én voltam a legkisebb az alomban, nem azt jelenti, hogy el vagyok maradva a többiektől vagy ilyesmi. Mindenhol van legnagyobb és legkisebb, ezzel én nyertem is, sokkal több figyelmet, mint a többiek.
Nevemet a hátam közepén található kör alakú foltról kaptam, ami olyan, mint egy Cent. Tök logikus, amiatt is, hogy én vagyok a kicsi. Na már most, van pocket bully és van francia bulldog. Mivel én vagyok a legkisebb, pocket Cent lettem. Valamint azért is, mert töpörödött törpkutyaként terrorban tudom tartani a testvéreimet.
De ne szaladjunk ennyire előre. Visszatérnek oda, hogy sokkal jobban vigyáztak és figyeltek rám, mint a többiekre, hogy biztosan hízzak annyit, amennyi a nagy könyvben meg van írva. Habzsoló testvér pajtásaimhoz képest én szép nyugodtan eszek, kiélvezve minden falatocskát, közben nézelődöm, felügyelem Anyát és hagyom, hogy nyugodtan csodálja különleges mivoltomat. Ebből rájöhettetek, hogy én egyedül eszem. A többiek porszívózzák a fincsi tápot és az enyémet is pikk-pakk eltüntetnék. A kajám – s mint kiderült a többiek – biztonsága érdekében etetés közben is különleges bánásmódban részesülhetek.
De ahogy kezdett kiegyenlítődni a hízásunk, azt mondták, együtt kell ennünk. Vagyis Cunami evett a helyemen, mert ő nagyon dagi, úgy néz ki, mint egy bulldogos kismalac.
Szóval, újra együtt eszünk. S ahogy mondtam, szeretem kiélvezni az összes tápszemet, a rajta lévő zöldkagyló porral, s nem igazán hagyom, hogy a porszívózó tesóim cunamiként végigsöpörve az én adagomat megegyék. Vicsorgó, morgó, őrző-védő kisbulldoggá válok, ami persze első hangzásra és látásra ultra cukker – Anyáék is nevettek először -, de sajnos le kellett erről szoknom. Azt mondták, ez nem jó dolog, cuki és kedves legyek, ne morgó és verekedő. Óh, pedig ha láttatok volna, ahogy a többiek csak ültek a tál mellett, mert nem mertek próbálkozni. Ugye,hogy ugye?! A nagy mamlasz is, azt hitték letúrhatnak, pedig szopizáskor is keresztül-kasul másztam mindenkin, csakhogy elérjem a cicit! Nagyon kis leleményes voltam már akkor is, a nagyokat használtam létraként.
Ja, van egy folt a két fülem között, a fejem tetején is. Pontosan középen, ettől csak még aribb vagyok.
Ari vagyok akkor is, amikor elfáradok, habár, ez elég ritkán esik meg. Igazi energiabomba vagyok. El ne felejtsem mit szeretnék mondani, tehát milyen vagyok fáradtan? Csúfolódó! Tényleg, valahogy a nyelvem nyújtva marad, így is alszom, s csak akkor megy vissza a számba, ha kipihentem magam. Pontosan így – s igen, jól látjátok, a többieket sarokba szorítás velejárója a pofimon található sérülés -:
Különleges ismertetője Cafkának is van, de ezt ő fogja elmesélni, ha épp ráér. Na, ő felér egy napi szinten folyamatosan biztosított idegrendszeri károsodással, amit szépségével és szeretetével überel 🙂
