Negro kitűnő 1, CAC minősítést kapott, így az összevetésnél mindketten a ringben kellett lennünk. Ami azt jelenti, hogy velem vissza kellett menni a ringbe, mégpedig ANYÁNAK! Hát, ezen nem csak ő, de én is kiborultam! Nem volt idő semmire, lehajította nyakából a fényképezőt és magán kívül futott be velem Negro mellé. De, hogy értsétek… Bulldogos táska a hátán, apa szemüvege a pólójában, baseball sapka a fején, holott már sötét volt, tehát semmi funkciója nem volt… Tovább megyek, mindkét lábán kiszaggatott nadrágban, a maszkja nélkül, próbált engem beállítani. Én, legalább annyira kétségbe esve, mint ő, néztem apára hogy ez mit csinál??? Nem így kell engem beállítani, állítani, nem ott kell fogdosni, nem tudja? Rámesett a nyakából a szemüveg, megijedtem, de még nem volt vége a megpróbáltatásaimnak. Kéri a bíró, hogy tegyünk egy kört – így nézi meg a mozgást, járást, stb. Anya nem körben ment, hanem össze-vissza, azt se tudta mi az a kör!! Egyáltalán nem tudta mit csinál!! Vagy a bírót nem értette, mert nem magyar volt, fogalmam nincs.
Arra nem is mertem gondolni, mennyire nevetséges a ringen kívülről nézve. Aztán a dolognak jó vége lett, mert megkaptam a CACIB címet. Gondoljátok el, mi lett volna, ha normálisan néz ki, magánál van és normálisan vezet fel! Na, ezek után hallgattuk kettő napig, hogy ő volt a Debrecen kutyakiállítás poénos felvezetője. Mondjuk, felvezetésnek ezt éppen nem nevezném 🙂