Szasztok!
Tőzegkúti Babér a becses bulldog nevem. Sötét bézs színű, fekete maszkos, féléves, igazi terrorista francia bulldog szuka vagyok – akárcsak Aina anyukám. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert elég sokat hallottam ezt mostanában, s azok a szomszédok is, akik a szülőgazdik mellett laknak.
De ne szaladjunk ennyire előre – habár én nagyon gyorsan futok-szaladok. Apáék beszéltek valami nyaralásról, huhúúúú, gondoltam. De jó lesz a kis bulldog hab testemnek egy kis hideg, tengervizes lubickolás, napsütés, új hely, új emberek, akik elolvadnak a cukiságomtól. Aztán persze simiznek és örülnek nekem, mint bulldog a jutifalatnak. Mindez csodásan hangzott a csodás bulldog buksimban, de sajnos át lettem verve…Pakoltak ők nekem is csomagot, de éreztem, itt valami gáz van, ezek nélkülem mennek nyaralni. Elindultunk Apával, a játékaimmal, kajával és minden mással, ami a pompás bulldog napjaimhoz nélkülözhetetlen, de egész úton arról mesélt, hogy milyen jó lesz nekem ott, ahol születtem, sok francia bulldoggal és egy hatalmas amerikai bulldoggal és hogy mennyire várnak.
Na köszi, odaadsz másnak, te meg elmész süttetni emberi testedet… De úgy gondoltam 1-2 napot kibírok, csak nem hosszú időről van szó!
Megérkeztünk, nagyon örült nekem Evelin és Lali – ők az én szülőgazdáim, náluk születtem. Szaglásztam, kerestem ismerős illatokat, simiztek, el voltak tőlem ájulva, amit csak el tudtok képzelni. Gondolom egyértelmű, mennyire lehet egy bulldognak örülni! A hangok ismerősek voltak, már ugrottam az ölükbe, de ezután jött az, amire nem számítottam. Kiengedték barátkozni, vagyis velem megbarátkozni a három francia bulldogot, akikkel a házban együtt laknék, 11 napig!!!!! Köztük volt Aina anyukám is. Megrohamoztak, szagoltak, lökdöstek – felvettem a „megadom magam bulldog vagyok” pózt, futottam Apa lábaihoz, hogy védjen meg. Ők még tőlem is rosszabbak, majd bekakkantottam, úgy megijedtem! Chilivel megtaláltam a közös hangot, elkezdődött a játék. A nagy szaladgálás közepette inni akartam, s ekkor az életemre törtek. Vagyis csak egy valaki, mégpedig Aina anyukám! Bevédte a vizes vödröt és nekem ugrott. Én ott és akkor, az életemért futottam, vissza Apához és bulldog-boci szemekkel néztem rá, hogy itt ne hagyjon, mert lehet, hogy én bulldog-terrorista vagyok, de Aina nálam is rosszabb és hogyan is élhetnék itt másfél hétig félelemben!!! Ha lenne farkam, azt is magam alá húznám! Na jó, van bulldog farkincám, de az elég kicsi.
Apának vannak hülyeségei, mondjuk például a legutóbbi: elmegy 3 napra, nélkülem. Majd hazajön és elmegy grillezni a szomszédokhoz, tehát ahol enni lehet, de szintén nélkülem! Nemhogy nem kapok a grillkajából, az asztalról esetlegesen leeső falatokra sem vadászhatok, s még magával sem visz… Értitek ezt?!! Szerintem el kéne vinnem az állatorvoshoz, rajtam mindig segít, amikor feleszek valamit, amit nem lenne szabad. S akkor, mindezek után elhoz egy ilyen irigy bulldog vadállathoz!!! Lehet ez volt az ő bosszúja számomra? De azt miért kell megbosszulni, s ráadásul ilyen csúnya, a tökéletes bulldogéletemet veszélyeztető módon, hogy az ő grillezése alatt lerágtam a parkettaszegőt? Ezért nem kell rám haragudni, az ő hibája volt!
Visszatérve a támadáshoz. Még ez nem volt elég, kiengedték a másik két bulldog vaddisznót is. Tényleg szerencse, hogy nem lett semmi bajom! Ledöntöttek a földre, olyanok voltak, mint egy szétdurrant energiabomba. Hozzájuk képest még én is lassú vagyok, ráadásul sokkal vékonyabb is, erő- és súlyfölényben vannak velem szemben! S Apa itt akar hagyni, ezekkel, mondván, hogy Babér Bulldog nyaral???
Nem fogjátok elhinni, de itt nincs vége megpróbáltatásaimnak! Bementünk a házba, én a három nagy bulldoggal az előszobába, ahol majd laknék, hogy szokjuk egymást. Pompás ötlet volt, mondhatom! Apáék a nappaliban beszélték meg a hozzám tartozó használati útmutatót, amikor óriási verekedés támadt, én visítottam! Szaladtak hozzánk, kinyílt az ajtó, s mi Chilivel – mert szerencsére nem én voltam az áldozat – áttörtünk az emberi lábak között, fel a kanapéra, majd szívbajt kaptunk. Aina nekiment Mangónak, annyira féltékeny volt rám. Mondjuk ezt meg tudom érteni, oltári cuki vagyok.
Ezután eldöntötték – hogy Apa is megnyugodhasson – , hogy Aina kiköltözik a két bulldog vaddisznóhoz, mi pedig Chilivel és Mangóval szépen elleszünk együtt a nagy házban. Ezt én már nem tudtam elhinni, féltem, hogy bulldogként bulldog vacsora leszek.
Chilivel nagyon jól elszórakoztunk, futkorásztunk a szobákban, de még eléggé féltem. Kicsi bulldog vagyok, nagy a pofám más kutyákkal szemben, de ilyenekkel még nem találkoztam, mint most.
Apa, miután látta, kezdek boldogan játszani, elment. Otthagyott, azzal a mondattal, hogy szeret, jó legyek, játsszak sokat, majd jön értem. Köszönöm szépen, tényleg. Nyaralj jól, pihend ki magad, mert ezek után a leszedett parkettaszegő lesz a legkisebb bajotok, vagy én ne legyek Babér, a francia bulldog!
Tehát ott maradtam, Apa nélkül, még mindig ismerkedvén. Mi jöhet még? Majd bekakiltam, behúztam kis bulldog farkamat, füleimet hátra, mintha nem is francia bulldog lennék.
Aztán jött a nagy, hatalmas bulldog állat, Carlos, az amerikai bulldog. De miért nem őt engedték ki hozzám először?? Biztosan megvédett volna engem és az ivóvizet is. Kedves volt és nagy testével nem bulldózerként bánt velem! Továbbra is be voltam tojva, csak ültem, pisilni sem mertem, csak nagy sokára. Mondták Laliék, pihiidő, közben sok simi, szeretet, imádtak, na, mit is mondhatnék 🙂 A szomszéd gyerekek a nevemet kiabálták, megállás nélkül, de nem villanyozott fel.
Pihiidő, ne féljetek, elmesélem ezt is.. Tehát, hárman vagyunk és négy fekhely, ez nem baj. De!! Az enyémet elfoglalták, hová tegyem a finom, úri, kisbulldog testemet?! Tolvaj egy banda. Itt nekem, Babérnak, már minden mindegy volt. Jöjjön aminek jönnie kell! Szerencsére a kajám jött 😀 Betoltam, aztán Chilivel együtt pihenésre adtam a fejem, vagyis a testem. Majd éjjel felébredtem, hogy én bizony kipihentem a nagy rettegést, mehetünk játszani! Tudni kell, hogy otthon szeretek büntetni, bepisi és hasonlók. Áh, itt szóltam az ajtónak ugorva, hogy „hahó, udvartánc következik”. Tehát, éjjel, a kissé lehűlt levegőn, a sötétben, lámpafénynél vergődtünk négyen. Babérka visszatért emberek! Nyugodtan szenderültem álomba, boldogon, elfáradva, Chilivel és Mangóval.
S hogy telt a többi napom? Csak figyeljetek, a következő bulldogmesében azt is elmesélem.
