Sziasztok!
Tőzegkúti Aga vagyok, csíkos, röfögő, hatalmas méretű, robosztus francia bulldog kan. Ha jól tudom, Avocado testvérem mesélt Nektek rólam is. Rólam és a szörnyű tettről, amit anya és apa elkövetett – szétválasztottak bennünket.
Azt hittem csupa móka és kacagás lesz a nagy házban töltött idő, olyan, mint amikor kis csírabulldog korunkban felhőtlenül nyaltuk és kapartuk a falat és Superman gyorsaságával rágtuk meg a parketta szegélyét. Nem így történt, egyáltalán nem. Figyeljetek, csak erős idegzetűek olvassák végig a történetemet.
Hol is kezdjem… Belevágok a közepébe, amikor ráeszméltem arra, hogy a francia bulldogok élete nemcsak játék és mese. Aina anyukám az egyik szobában aludt egyedül, nem találkozhattam vele hosszú ideig, de a finom szagát jól felismertem. A síró, nyivákoló kölykök, akikhez engem nem engedtek oda, s akikkel állandóan foglalkoztak, szóval ők, ők bent laktak a nappaliban.
Én pedig kint, az előszobában, Chili helyén, Mangóval. Mangóval!!!! Ismeritek Őt? Hát most megismeritek! UNALMAS!!!! S hogy miért? Azt nem tudom… Ő egész nap pihen, alszik, iszik. Ha valami nem úgy van, ahogyan ő szeretné, elkezd kuncogva nyivákolni, hol halkan, hol hangosabban. Nem rág meg semmit – na jó, néha játszik a párnával, s ide-oda hurcigálja a szobában, de nem tépi szét. Nem pisil le semmit, sőt!!! Engem még be is árult, többször is! Ugyanis unatkoztam, valamivel el kellett foglalni magam. S ebben a szobában nekem nem volt szagom, csak a szukáké, muszáj volt megjelölnöm mindent – itt is, ott is. Volt, hogy úgy csináltam, hogy közben Mangó a kosarában ült – s akkor mi van? Én úgy is tökéletes bulldogsággal el tudtam a jelölést végezni. Erre mit csinált? Elkezdte a nyávogást anyának. Köszönöm…
Anya az első pár napban eléggé pikkelt rám, hiába magyaráztam neki, hogy felesleges kimosni a kosarakat és a párnákat, mert szükség van arra, hogy itt, ahol most élek, legyen kan-szag. Nem akarta megérteni. Pár nap után – lehet eltelt egy hét is -, feladtam, nem akartam elhinni, hogy nem fogja fel mit próbálok a tudtára adni. Ja, állandóan valami rókalyukról beszélt. Nem tudom az mi, de szívesen segítek neki olyan környezetet teremteni.
Szóval a pisiléssel nem mentem sokra. Folyton a testvéremre és a házamra gondoltam. Kint az udvaron éreztem Avocado tüzelő szagát, az ajtónál könyörögtem, hogy engedjenek be, de mindhiába. Aztán eszembe jutott az ablak!! Mi van, ha már nincs is ablak??!!! Amit együtt, közösen rágunk naponta Avocadoval! Remélem Chili nincs annyira ügyes mint én, s jut még nekem is.
Ezek után nem tehettem egyebet, anya cipősszekrényét kellett megrágnom, valami öröm nekem is kell. Sajnos nem voltam elég figyelmes, s pont észrevette, kaptam is érte. Apa is haragudott rám.
Folyton mondták, megértik mit-miért csinálok, de még legyek türelmes, meg kell várni, amíg Avocadonál a tüzelési időszak véget ér. S nekik ugyanolyan rossz, mint nekem. Persze… ki hiszi ezt el? Folyton csak arra gondoltam, miért büntetnek engem, mit csinálhattam? Lehet, hogy beváltották a fenyegetésüket, amiért sokszor szétszedjük a házunkat? Kedves bulldogisten, segíts, mit csináljak!
Majd hirtelen, bulldogmesébe illően felpörögtek az események. Bulldog anyukám kiköltözött hozzánk, az udvaron már lehetettem Chilivel és a testvéremmel, örömfutások és – hányások sorozata, kavicsdömping, hóban-esőben játszás következett – maga a bulldogparadicsom 🙂 Mindeközben jött egy futár, hozott egy hatalmas dobozt – jó nehéz volt. Amíg anya kint sétáltatta a többieket, szépen kirágtam, és végigvonszoltam a szobán, a fekhelyemhez, hogy aztán kényelmesen csócsálhassam tovább. Kis idő kellett volna még, a zsákot is ki tudtam volna rágni – táp volt benne. Annyi időm nem volt, sajnos. Ah, pedig 8kg táp egyszerre milyen finom lett volna!
S eljött a várva várt nap!!!! VISSZAKÖLTÖZTEM!!! Újra együtt, a megszokott, saját házunkban lehetek. Megnyugtatok mindenkit, megvan az ablakunk is. Az első éjszakánkat hatalmas – értsd minden túlzás nélkül – pisimámorral ünnepeltük. Apa reggel nem igazán örült…