Sziasztok bulldogimádó embertársak! Babér Bulldog folytatja tovább meséjét a nyaralásról, amit ITT hagytam abba a múlt alkalommal.
Tehát az első éjszakát nagyon jól és békésen aludtam át, de, amint azt olvashattátok, ez a sok utazás, új helyek és élmények, félelem, cserbenhagyás, valamint a fergeteges játszás eredménye volt.
Apáékat már a kakasok előtt – habár belőlük a belvárosban elég kevés van – ébresztem, hogy Babérka pár órányi alvás után feltöltődve szeretne játszani, s hogyan is gondolják, hogy ők még békésen alszanak… Én teszek róla, hogy felébredjenek! Apa le szokott vinni sétálni, Anyával a kanapén összebújva alszunk még pár órácskát. Vagyis ő alszik, én csak éppen lehunyom a szemem, s élvezem, hogy hozzá kucorodhatok – hagyom, hogy azt higgyék, alszom, de ez nem igaz. De el ne mondjátok neki! Most egészen negyed 6-ig aludtam, hihetelen volt Apáék számára ez a késői kelés! Merthogy Apáéknak folyamatosan képeket és videókat, helyzetjelentést küldtek rólam. Mondjuk, inkább videót, mert azon még látszódtam is, de képeken? Hahaah 🙂 Esetleg valamelyik testrészem..
Igazán aktívan teltek a napok, szeretet-játszás-vergődés-pancsolás. Imádtuk egymást Chilivel és Mangóval, pár nap elteltével óriási futó- és birkózó versenyeket rendeztünk Agával is, Carlosról nem is beszélve. A vízi csatákban nemhogy vetélytársam, de még társam sem akadt, mert ezek a bulldogok félnek a víztől!!! Hallottatok már ilyet?! Engem úgy kellett erőszakkal a víz alól kiszedni, mert folyamatosan vadásztam a locsoló vízsugarát, ők meg pff.
Tovább folytatva a sort, Avocadótól kicsit tartottam, megbeszéltem magammal, jobb az óvatosság, ráhagytam mindent. De Aina anyukám, hajajj, na őt, őt nagy ívben elkerültem, ha velem együtt kint volt az udvaron, vagy inkább bulldogkővé dermedtem, hátha nem vesz észre! Az ivás olyankor eszembe sem jutott.
Így teltek a napok, Apáék nagyon büszkék voltak rám, szobatisztaságom csúcsán voltam, a szülőgazdik “bulldog angyal”-nak hívtak – egy darabig. Aztán elegem lett az alvásból, hajnali 3-kor is bulldogtáncolni akartam. Kimentünk az udvarra, de senki nem akart velem játszani! Chilike a lépcső alján, ülve aludt, s ölben kellett visszavinni a házba, mert azt sem tudta hol van. Engem is ölben kellett bevinni, de azért mert én egyáltalán nem akartam a házban lenni, kint akartam maradni az udvaron és szaladgálni, legyeket vadászni, kihúzni a locsoló csövét, hátha a vízsugár is megindul – imádok utána szaladni. Napközben is ugyanez volt a helyzet, s a nevemet ezerszer, de lehet, hogy még annál is többször kiabálták, mert nem igazán érdekelt, hogy ők mit akarnak. Tőzegkúti Babér, Babika, Babérka, Babci, s még ehhez hasonló, csodásan csengő beceneveket hallhattak a szomszédok is.
S egyik nap, éreztem, valami susmus van. Lehet, hogy a szülőgazdik is elmennek nyaralni?? Evelin nagyon furcsa lett, pakolt, annyira szeretgetett – nem mintha azelőtt nem tette volna -, folyamatosan köszönt el a többi kutyitól is. Lali nyugodt volt, ezt még furcsábbnak találtam. Evelin megy, Lali marad? Na, gondoltam, ezt nem hagyom annyiban. Ellenhadjáratba kezdtem és sunyi módon elfelejtettem a szobatisztaságot. Ide egy pisi, oda egy másik. Reméltem, hogy így a sok munkától megijed és nem megy sehová. S mi történt? Éjjel 2-kor ő keltett fel engem. Mi a nyavalya, azt hiszed Babérka nem tér ilyenkor magához? Csináljuk, benne vagyok! De nem mehettem ki, ő pedig elment.
Aludtunk tovább, majd a reggeli után Lali is elkezdett valahová készülődni. Itt betelt a bulldog pohár, vagyis a bulldog tál nálam is! Fürödjél csak, azt hiszed az Old Spice amit használsz bivalyerős és megvéd az izzadságtól? Attól épp lehet, de a bulldog csokoládé sokkal erősebb! Készülődj csak, csinálok én munkát neked is! Hihetetlen, de ő sem ijedt meg! Elment, mondjuk visszajött, mint egy jó frizbi.
Így voltunk együtt még pár napot, aztán megérkezett APA!!!! össze-vissza nyalogattam, ő is engem, puszi-simi-ölelés és minden 😀 Hazaértünk, s folytatódott a felhőtlen öröm Anyával, a rengeteg ajándékkal amiket kaptam, rágócsont, jutifalatok és amit csak el tudtok képzelni! Apa árnyékában jártam, hogy el ne menjen nélkülem sehová. A biztonság kedvéért neki is hagytam bosszú pisiket, csak hogy biztosan érezze a megvetést. Hajnali 3-kor érdeklődtem, hogy mi lesz a mai program, hiszen nyaraltak, volt idejük pihenni, szórakoztassanak engem is 🙂
Összességében, rossz volt, hogy Apáék nélkülem mentek el, de nagyon jól éreztem magam a szülőgazdiknál, s remélem máskor is játszhatok Chilivel, Mangóval, Agával, s persze a hatalmas Carlos-szal is. Ott lehet Avodaco és Aina is esetleg, de tartsák jó messze őket tőlem, mert oltári féltékenyek rám – amit teljesen megértek 😀
